Sziasztok! Aki olvassa a blogot, legyen szíves kommentelni, vagy lájkolni,hogy tudjam, tetszik-e amit csinálok! Köszönöm előre is:)))

5.Induláás.! Vagy mégsem..?

Apa két nagy bőrönddel, én egy nagy bőrönddel, anya pedig hárommal indult a kocsi felé. Már nagyon izgultam. Út közben a reptérre, azon gondolkoztam, mi lesz, ha már ott állok Bruno előtt? Mit fogok mondani? Hiszen én magyar vagyok, ő angol..Angolul kell majd beszélnem hozzá..Hallottam már ilyen fordító gépezetekről, de én úgy gondolom, az úgy nem olyan személyes.. olyan mintha egy robothoz beszélnél. Szóval én az ő nyelvén szeretnék hozzá szólni. Elkezdtem fordítgatni a gondolataimat. Nem tudom, hogy anya vagy apa kérdeztek-e valamit, nem hallottam, annyira koncentráltam. Nem akartam beégni a példaképem előtt! Valahogy így hangzott magyarul:
-Szia Bruno..Csak el szeretném mondani, hogy imádlak! De nem úgy, mint a többi lány. Én nem akarlak feleségül venni, vagy megcsókolni téged, csak egyszerűen felnézek rád. Te vagy a tükröm:”)
Ezaz! Így jó lesz! Közben megérkeztünk. Claire már ott állt egy nagy bőrönddel, két oldalán az anyja és az apja. Odaszaladtam, megöleltem. Anyáék elkezdtek beszélgetni az övékkel. Nem voltam kíváncsi, hogy miről dumálnak, nem érdekelt. Ez a nap nagyon fontos volt nekem. Hirtelen, a bemondóban egy hang szólalt meg: - Fél óra múlva repülőgép indul Hawaii szigetére. Kérjük, foglalják el helyüket a járművön.
Anyáék elköszöntek Claire anyjáéktól, Claire nagy puszit nyomott anyja arcára, majd elindultunk a gép felé.
- Jegyeket kérem!- mondta unottan egy hang. Amíg nem szólalt meg, nem is láttam, hogy ott van. Anya kotorászni kezdett. Kezdett kétségbeesett arcot vágni, ami nem jelentett jót.! Kezdtem aggódni, ezért rákérdeztem:- Anya! Megvannak már a jegyek?
Mögöttünk már vagy 20 méteres sor várt. Kínos volt. Nagyon kínos..Anya feszülten azt mondta: - Álljunk ki a sorból! Azt hiszem, otthon hagytam a jegyeket!

„Na ne! Ez annyira jellemző rá! A szájvízét berakja, de a repülőjegyeket persze hogy otthon felejti!!!! Most annyira haragszom rá, hogy el se tudom mondani!” gondoltam magamban. És szerintem ilyen volt az arckifejezésem is, mivel apu odasúgta: - Nyugi, Emma!
Anya és apa rendezkedni kezdtek, anya ezt mondta:
- Jól van. Claire és Emma itt maradnak veled, Joe.(ez apa neve) Én pedig hazaszaladok a jegyekért. Valószínűleg a koncertjegyekkel együtt még a piros borítékban vannak, Amma asztalán. Fél óra és itt vagyok!
Csalódott voltam. Már majdnem elindultunk. Nem igaz, hogy egyszer nem lehetett volna egy kis szerencsénk..
Fél óra eltelt, és anya szerencséréje, visszaért. A következő repcsivel mentünk. Végre fel tudtunk szállni. A „sztyuárdesz” elmondta a biztonsági dolgokat, bekapcsoltuk az öveinket, és már fel is szálltunk. Első alkalom volt, hogy repülőn ültem! Nagyon féltem..
Hosszú útnak néztünk elébe..

Oldal: 5. Indulááás.! vagy mégsem?...
Bruno és Hawaii:$ - © 2008 - 2025 - brunomarsforever.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat