23. A dal:3

Szóval elmentem a szobámba dalt írni. Az előző nagyon Bruno-s volt, de ezt most kicsit másra szerettem volna formálni. Egy idő után meg fogják unni a rajongók, ha csak pörgős számokat írunk. Ez most lassú szám lett. Egy szerelmes dal, mely arról szól, hogy Bruno elvesztette azt, akit a legjobban szeret, és egyfolytában csak rá gondol, de senki sem érti meg. Nem azért mondom, de szerintem csodálatosra sikerült. Alig vártam, hogy mit szól majd Bruno és a többiek hozzá. Bekopogtam Bruno-hoz. Kinyitotta, mosolyogva.
- Szia… Tudom, hogy nem kérted, de megihletett a mai nap, és írtam neked egy dalt. - mondtam és szégyenlősen odanyújtottam a lapot, melyre kék tintával volt odakaparva a szöveg. Mondtam neki, hogy ha nem bírja elolvasni, kinyomtatom, de el tudta olvasni. Nem szólt semmi, csak lerakta az asztalára a lapot, visszajött és állt. Megfogta az arcom, és meg akart csókolni. Nem tehettem mást, megpofoztam.
- Hagyd már ezt abba!!!! Mondtam, nem akarok egy 27 éves férfitől semmit! Még ha 18 lennél, elfogadható lenne, de a 27 már tényleg nagyon durva!
Bruno fájlalta az arcát, de nem haragudott.
- Bocsáss meg, de teljesen elcsábítottál. Miattad azt sem tudom, mit csinálok…
- De mégis mi tetszik bennem? Egy teljesen átlagos lány vagyok, semmi extra.
- Tévedsz. – mondta, és nem mondta el, mit szeret bennem, csak folytatta. –Ez a dal… csodálatos. Alig várom, hogy elénekelhessem. Mégis hogy tud egy 14 éves kislány ilyet írni? Tehetséges vagy, Emma. - mondta, és belenézett a szemembe azokkal a nagy, barna boci szemeivel.
-  Köszönöm…- elpirultam. – Majd szólsz, ha el tudod énekelni? Meg szeretném hallgatni.
-  Rendben egy órácska és hibátlanul elénekelem neked. - mondta és megsimogatta az arcom. Ez se volt gusztább, mint a csók… A szobám helyett most Kate-hez mentem.
- Szia Kate… Kérdezhetek valamit?
- Szia, Emma! Persze, mondd csak.
- Tegyük fel, hogy te most pasi vagy. Mit bírnál bennem?
- Óh, mindig is pasi akartam lenni. - mondta nevetve, majd komolyra váltott. – Emma, különleges lány vagy.
- De mi bennem a különleges!?
- Egyszerűen… A tekinteteddel el tudsz varázsolni. A hangod selymes és tapintatos…- nagyon jól esett. Elmosolyodtam.
- Köszönöm, Kate.
- Nincs mit. - mondta és rám mosolygott. Szóval ez azt jelenti, hogy a puszta jelenlétemmel el tudok bárkit varázsolni? Érdekes, és egy kicsit hülyeség a számomra. De mindegy, felmentem a szobámba, aztán aludni, hiszen elszaladt az idő.
*Reggel
9-kor keltem. Felöltöztem, lementem reggelizni, elkérezkedtem Bruno-tól, és elindultam a kórházba. Reméltem jobban van Alex.  De nem. Ugyanolyan állapotban volt, mint előző nap. Mikor meglátott, majd elolvadt. Nem értem mi olyan jó bennem………… Hazamentem és Bruno kérte, menjek fel a stúdióba. Felmentem, és ő már ott várt egy gitárral a kezében. Eljátszotta a dalt nekem és a menedzsernek, akinek mai napig nem tudtam a nevét. A dal elképesztő volt. Teljesen hozzá illett, és gyönyörűen szólt. Bruno hangja minden alkalommal lenyűgözött. Egyszerűen annyira finom és természetes volt. Szóval elénekelte, és közöltem vele, hogy ez gyönyörű. A menedzser is ugyanígy gondolta. Elhatároztuk, hogy még aznap este felvesszük a stúdióban a dalt.

A dal: http://www.youtube.com/watch?v=AQ4xiJEfMUM

 

Oldal: 24. A dal:3
Bruno és Hawaii:$ - © 2008 - 2024 - brunomarsforever.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat