17. Az új élet kezdete.:”)

*Reggel
Anya reggel 6-kor keltett minket:
- Lányok, ébresztő! Pakoljatok, mi indulunk haza, érted meg, Emma jönnek 7-kor!
- Kicsoda?- kérdeztem kómásan.
- Bruno sofőre. – mondta anya, és kisegített az ágyból.
- Jaj, Istenem, de jó!- ujjongtam, és felvettem a papucsomat.
Claire-el kimentünk a konyhába, és megettük a reggelit. Én mézes-vajas pirítóst ettem, Claire meg már megint csokis gabonapelyhet. Utána elkezdtünk pakolni. Nem volt kis meló, az biztos! Gyorsan eltelik az idő, ha az ember a legjobb barátnőjével van. Hipp-hopp, 7 óra lett, és csengettek. A szívem olyan hevesen kezdett verni, hogy majd ki ugrott a helyéről! Egy kopasz, dagadt férfi állt az ajtóban, világoskék öltönyben. Amit én alig bírtam elgurítani az ajtóig, ő felkapta, és azt mondta:
- Jó napot hölgyeim, uram. A nevem John, Bruno Mars sofőrje, és gondolom szóltak, hogy jövök a kisasszonyért.
- Persze, már vártuk. - mondtam mosolyogva. – De még elköszönhetek?
- Természetesen, én lent várok a limuzinban. Nem kell sietni. – mondta, és rám mosolygott, amit nem néztem volna ki a mogorva arcáról. De jófejnek tűnt. Elindult lefelé a lépcsőn, én pedig anya karjai közé ugrottam. Sírva fakadt.
- Emma, ígérd meg, hogy jó leszel! Ne csinálj hülyeségeket és minden nap írj e-mailt vagy SMS-t! Kérlek, ne felejts el!- zokogta.
- Anya, hogy felejthetnélek el? Imádlak! Ígérem, minden rendben lesz!- mondtam, és már nekem is lett pár könnycsepp az arcomon. Most apa vett a karjai közé. Őt ezelőtt még sosem láttam sírni. Nagy csókot nyomott a homlokomra és elengedett. Claire el volt fordulva. Megfogtam a vállát:
- Claire, jól vagy?- kérdeztem, és felém fordult. A sminkje teljesen elmosódott.
- Hogy lennék jól? Most vesztem el a legjobb barátnőmet…! – zokogta, és olyan erősen megölelt, hogy majd ki jött a belem. De visszaszorítottam. Nem akartam, hogy vége legyen ennek az ölelésnek. De vége lett. A családom és a legjobb barátnőm lekísért a limuzinhoz.
LIMUZINHOZ! Még életemben nem ültem ilyesmiben! Gyönyörű, matt fekete színű volt, és belül sötétlila bőrülések fogadtak. A sofőr, John, egy zsebkendővel kínált, de én az egész csomagot magamhoz vettem. Az ablakból néztem a szeretteimet. Most kezdtem el bőgni igazán.
- Ha gondolja, még utoljára elköszönhet tőlük, még nem késünk el. - mondta a sofőr. Én kiugrottam és hármójukat egyszerre öleltem meg. Ekkor feltűnt valaki, akit teljesen elfelejtettem. Alex.
- Emma, te most mész Bruno- hoz?
- Igen. Megvan a számod, és nem messze fogunk lakni egymástól!- nyugtattam meg életem szerelmét.
- Rendben. - bólintott, és agyon öleltem. Most viszont intett a sofőr, és beszálltam. Elindultunk. Életem értelmei most mind rám mosolyogtak, zokogtak, és integettek. Egy új életet kezdek, de őket sosem felejtem el. Viszlát család, legjobb barátnő!

 

Oldal: 17. Az új élet kezdete:")
Bruno és Hawaii:$ - © 2008 - 2024 - brunomarsforever.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat