14. A meglepetés:)

Claire-el egymásra mosolyogtunk, és beszélgettünk a fiúkkal. Kibeszéltük Jack-et és David-et… Majd a hotelhez érkeztünk. A két srác felkísért minket a lakásunkhoz, majd hosszú csókkal búcsúztunk egymástól.
Amikor beléptem a nappaliba, nem hittem a szememnek. Ott ült Bruno Mars a nappaliban, a kanapén! Azt hittem, ott helyben elájulok. Így is lett…
Homályosan, a padlóról fekve csak annyit láttam, hogy anya, apa, Claire és Bruno beszélnek hozzám, amikor egy óriási ütést éreztem az arcomon. Claire megpofozott!
- Hülye vagy, Claire!?
Ő csak vigyorgott és drámaian megszólalt: -Ó, hát él!!!:D
Felültem. Bruno megfogta a fejem, és maga felé fordította. Valamit dadogott magyarul, olyasmi lehetett, hogy:
- Emma. Remélem nem én miatt ájult el. Én csak beszélt anya, apa. De nem akarok zavar, már megyek is.
- Meg ne moccanj! – kiáltottam utána. – Itt vacsorázhatsz! Szívesen meghívunk!
Rám mosolygott, majd bólintott. Meglepett, hogy ennyire jól tud magyarul. Leültettem az egész családot, Claire-t és Bruno-t az asztalhoz, és mindenkinek tálaltam Bolognai Spagettit:)
Bruno végig rám nézett, kezdett kínos lenni, így elindítottam a témát:
- Na és, mi lenne az a dolog?- kérdeztem, és elsősorban anyára néztem.

- Milyen dolog? Amit Bruno tálalt fel nekünk?
- Igen. Mesélj.
- Azt szeretné, hogy…
- Mondd már!
- Hogy vele énekelj az idei turnéin. Ha benne vagy… Adna igazolást a sulira egy évig, viszont magántanárt fogadnánk.
- Úristen! És hol laknék?
- Bruno házában. - mondta anya, és tágra nyíltak a szemeim. Nem hittem a fülemnek. Felugrottam, és sikítani kezdtem, ugrálni, felállítottam Bruno-t és agyon öleltem.:)
Anya és apa vigyorogtak, Claire szemében egy aprócska féltékenységet vettem észre. Még sose volt rám féltékeny, inkább én rá. Ő tökéletes volt, gyönyörű… és őt mindenki imádta a suliban. De most éreztem, hogy irigyel. Irigyli a sorsom… Bruno azt mondta:
- Meddig maradtok itt?
- Még 3 napig. - mondta anya.

- Oké, majd jössz utána velem, Emma.

- Már is? – kérdeztem. Ő bólintott. Anyára néztem. Majdnem elsírta magát. Hiányozni fog. Mindenki, egytől-egyig. „Ha lennének a suliban barátaim, inkább hazamennék elköszönni tőlük, de mivel nincsenek, semmi szükségem hazamenni. Hisz itt van mindenki, akit szeretek.”- gondoltam. Elköszöntem Bruno-tól, és elhatároztam, a nyaralás hátralévő részét anyáékkal fogom tölteni.

 

Oldal: 14. A meglepetés:)
Bruno és Hawaii:$ - © 2008 - 2024 - brunomarsforever.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat