33. A paparazzi.:$

Miközben a rímeket kapirgáltam össze új dalunkhoz, hallottam, ahogy Bruno és Fraddie vitatkoznak:
- Jól van, én csak egy kis magánéletre vágytam!- kiáltotta Bruno.
- Jó, jó. Magánélet. De kivel?
- Akivel jól érzem magam. Akinek sohasem tudtam ellenállni! Aki mindent megad nekem, amire csak vágyom!- mondta a szerelmem, és éreztem, ahogy megcsuklik a hangja.
- Miért nem tud egy másik, híres lány is megadni neked mindent?
- Frad. Magának nem volt szerelme?
- Nos, ez most nem ide tartozik. – mondta Fraddie.
- Téved. Mondja meg, volt vagy nem?
- Volt.
- Ó, talán Britney Spears?
- Nem.
- Ja, akkor biztosan Jennifer Lopez! Vagy Taylor Swift? Netán egy modell?
- A-a…
- Akkor miért nem érti meg? Nem azzal érzem jól magam, aki híres. Hanem akit… szeretek. – mondta, és rám mosolygott. Annyira édes volt, ahogy harcolt értünk. Frad intett, és kiment egy szó nélkül. Felálltam a monitor mögül, és megcsókoltam Bruno-t.. Imádtam, ahogy csókol. Bár mással még nem próbáltam, tudtam, ő benne a legjobb. Az újságra néztem. Még sosem voltam a címlapon… Bruno Marssal meg főleg nem… De megtisztelő érzés volt.
- Nem kell csak azért írnod dalt, hogy megmutasd tehetséged! Én tudom, hogy különleges lány vagy. Szerinted miért vettelek fel?- mosolyogta Bruno. De én nem tágítottam. Ha ilyet mond a menedzserem, az már nagyon rosszul esik. Bizonyítani akartam.
- Nem, ezt a dalt meg fogom írni. A legsikeresebb dalunk lesz. Majd meglátod. – mondtam. Bruno csak mosolyogott.
- Imádom, hogy ilyen makacs vagy. - mondta. Ekkor leültem a székre. Gépelgettem, írogattam, amikor a szemem sarkából egy arcra figyeltem fel az ablakon! Megállt a kezem, és lassan oldalra néztem. Ekkor egy vaku fény vakított meg. Paparazzik! De hogy találtak meg? Csak egyetlen egy ember tudja, hol lakunk… de ő nem tenne ilyet!
Futottam az ablakhoz, elhúztam a függönyöket, mire ő verni kezdte az üveget. Attól féltem, hogy betöri, így gyorsan kinyitottam.
- Mit akar!?- ordítottam mérgesen. Ő nem szólt semmit, csak csinálta azokat a nyamvadt képeket. Elegem lett, megragadtam a kameráját, és lehajítottam a földre. Kétemeletnyi zuhanás után természetesen apró darabokban végezte. Ő akarta. Nem tehetek róla!- gondoltam.
- Mit művel? Azonnal fizesse ki!- követelődzött a férfi. Én becsaptam az ablakot, és nyugodtan visszaültem a géphez. Ekkor csöngettek a lenti kapun. Rohantam, vittem a pénztárcámat is. Amilyen gyorsan csak tudtam, lesiettem a nagy ajtóhoz. Nem akartam, hogy valaki más nyisson ajtót. Nem akartam, hogy tudják, itt járt egy paparazzi. Míg ráfognák Lindára… Sikerült. Mindent, mindenkit ellökve én értem elsőnek az ajtóhoz. Kinyitottam.
- Mi van?- kérdeztem unottan.
- Tudja maga, hogy mennyibe került ez a kamera nekem?- kérdezte felháborodva a férfi. Kimentem, becsuktam magam mögött az ajtót. A kertben tárgyaltuk meg, nehogy valaki meghallja.
- Jól van. – mondtam. – Kifizetem, ha soha többet nem jön ide!- ajánlottam fel.
- Az nem lehet, ebből élek. Ez a munkám. – magyarázta, mire újabb ajánlatot tettem.
- Jó, akkor a kamera kétszeresét kifizetem, csak hagyjon minket békén!
- Rendben…- ezzel sikerült meggyőznöm.
- De várjon… Honnan tudjam, hogy tényleg nem jön-e vissza?- kérdeztem. Nem hagytam, hogy átverjen…
- Ígérem!
- Az nem elég. Nem bízhatok önben. – mondtam egyhangúan.
- Tudja mit? A holnapi újságban írok egy cikket majd, miszerint senki sem tudja a hollétüket!- na, ez az ötlet igen meggyőzőnek minősült. Beleegyeztem, odaadtam a pénzt, és beballagtam.
- Ki volt az?- kérdezte Fraddie.
- Á, csak egy kéregető…
- Akkor miért siettél annyira?- gyanakodott.
- Azt hittem, hogy egy barátnőm…
- Ó, értem. – hú, ez meleg helyzet volt! De sikerült. Nem tud senki a paparazziról, és többet nem bánt bennünket. Felmentem, folytattam a dalt.

 

Oldal: 33. A paparazzi.:$
Bruno és Hawaii:$ - © 2008 - 2024 - brunomarsforever.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat