23. Furcsa dolgok, félreértések.:$

Szóval nem vette fel a telefont. Gondoltam, biztos nem akar velem beszélni, vagy csak nagyon elfoglalt szegény..-.- Elmentem tusolni, majd elaludtam a gyönyörű, pink szobámban.
*Reggel
9 óra volt, amikor felhívtam Alex-et. Egy férfi hang vette fel, megrémültem:
- Halló. Dr. Clark vagyok, ha Alex-et keresi, a kórházban találja.
- Mi? Mit keres a kórházban? Talán valami baja esett?
- A fiút elgázolta egy autó az Aston Waikiki Hotel előtt. A baleseti osztályon van, nyugodtan meglátogathatja.
- Jézusom... Rendben, köszönöm. Viszont hallásra...- mondtam és lecsaptam a telefont. Berontottam Bruno szobájába.
- Öhmm..bocsi a zavarásért de el kell mennem a kórházba.
- Semmi gond, minek?
- A barátom...vagyis az ex-barátom balesetet szenvedett. Muszáj meglátogatnom!- már szinte ordítottam, és pár könnycsepp is kicsúszott a szememből. Így visszagondolva, egy kicsit túlzásba vittem a dolgot, hiszen nem halt meg...
- Jól van, nyugi Emma!- mondta és megölelt. Hosszú, meleg ölelés volt. Mikor Bruno-t öleltem, mindig olyan különlegesnek éreztem magam. Kevés ember van, akit 14 évesen Bruno Mars megölel.
- Akkor elmehetek?
- Jó, menj. Elvigyelek?
- Hú, az nagyon jó lenne.
- Oké, gyere!-mondta és lementünk a kocsijához. Jó, hogy elvitt, mert tudtunk beszélgetni a turnékról. A legelső egy hét múlva lesz. Már nagyon várom, de sok gyakorlásra lesz addig szükségünk. Mert végülis még csak egyszer énekeltünk együtt, az is ilyen rögtönzés volt...plusz még a koreográfia betanulása. Közben odaértünk a Honolului Nagy Kórház-hoz. A pultnál megkérdeztem hogy merre van a baleseti osztály. Megmutatta a hölgy, és bekopogtam a 115-ös terembe.
- Ki az?- kérdezte egy ismerős hang, Alex.
- Emma.
- Gyere be.- mondta és lassú léptekkel bementem. A karja és a lába be volt gipszelve. Adott egy filctollat, hogy írjam alá. Én nem akartam, hiszen ennél fontosabbnak éreztem, hogy elmesélje mi is történt tegnap délután.
- Haggyál már a filccel. Mi történt?
- Amikor elfutottál, én utánad futottam. Nem néztem körül a zebrán, hiszen csak rád koncentráltam. Hirtelen iszonyú csapást éreztem magamon, és többre nem emlékszem.
- Jézusom... Akkor te utánam futottál?
- Próbáltam...- mondta. Iszonyatosan szégyelltem magam. Miattam elütötték a barátomat! Fölé hajoltam, és megcsókoltam. Forró, szeretet teljes csók volt.
- Alex, nagyon sajnálom!
- Nem a te hibád, én voltam a szemét, hogy enm szóltam amikor visszajöt tem Pearl Cityből. Ne haragudj!
- Te ne haragudj! Figyelj, nekem most mennem kell. Meddig kell még idebennt lenned?
- 3 napig.
- Oké, minden reggel bejövök, rendben?
- Rendben szívem.- mondta. Elköszöntünk egymástól, és Bruno hazafuvarozott. A kapu előtt megálltunk. A szemembe nézett, mozdulatlanul bámult.
- Most meg mi van?- kérdeztem értetlenül.
- Gyönyörű vagy.- mondta, és olyan fordulat következett, amire egyáltalán nem számítottam. Megcsókolt. Egy darabig élveztem, aztán kezdett undorítóvá válni. Eltoltam magam tőle.
- Mi a baj?- kérdezte mosolyogva. Egyáltalán nem volt olyan vicces, mint amilyennek ő gondolta.
- Hogy mi a baj? Normális vagy? Én 14 éves vagyok, te meg 27! Talán pedofil vagy?
- Én csak gondoltam, valóra váltom az álmodat.
- Nekem nem ez volt az álmom. Hanem az, hogy olyan jó barátságba legyünk, mint voltunk 1 perccel ezelőtt!
- 1 perccel ezelőtt? AKkor már nem vagyunk jó barátságban?
- Hát ezzel eléggé kiábrándítottál...
- Emma. Ne haragudj!- mondta, és megölelt. Ezt sokkal jobban szerettem. Megborzoltam a haját, rámosolyogtam, és bementünk. Kate-nek mindent elmeséltem Alex-szel kapcsolatban, de a csókot nem mondtam meg neki... Nem akartam feldúlni. Ma annyi minden történt, hogy megihletett minden. Elmentem a szobámba, elővettem egy lapot és egy tollat, és elkezdtem dalt írni.

Oldal: 23. Furcsa dolgok, félreértések.:$
Bruno és Hawaii:$ - © 2008 - 2024 - brunomarsforever.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat