Sziasztok. Ez itt az utolsó rész.!:) remélem megértitek a történet lényegét... köszönöm azoknak, akik olvasták a blog összes részét.!
egy valamit kérek. miközben olvassátok ezt a részt, rakjátok be ezt a zenét.! Hidd el, sokkal jobb lesz!:)

41. Vége.:')

*10 év múlva
Tíz év telt el a hawaii kalandom óta. Én próbáltam mindent elfeledni, de nem tudtam. Éjszakánként szörnyű álmok gyötörtek. Minden pillanatban láttam magam előtt a tájat és Brunot… Tíz éve nem volt másik pasim. Úgy gondoltam, mást nem is lehet szeretni, ha ismerted őt. Ő volt maga a tökély. Minden porcikám remegett, mikor megláttam, vagy csak rá gondoltam. Nem is akartam másik szerelmet. Nem tudom mire vártam. Talán egy csodára, vagy mit tudom én. A lényeg, éreztem, hogy ennek a történetnek még nincs vége. Egy történet vége csak jó lehet, mint a mesékben. 24 évesen sem láttam másként a dolgokat. Ugyanolyan kölyök voltam még legbelül. De tudjátok mit? Megérte várni. Egy nap tényleg csoda történt. Akkor már saját lakásom volt. Egy forró, nyári délután történt. Éppen hazaértem a vásárlásból. Letettem a szatyrokat a konyhába, levettem a cipőmet. Belehuppantam a kanapéba, mint aki jól tette dolgát. Bekapcsoltam a tévét. Hát persze hogy Bruno ment a zenecsatornán. Az új száma szólt. Nem bírtam ki, felugrottam, a fésűmet a számhoz raktam és teli torokból ordítottam a dalt. Ekkor kopogtattak az ajtómon. Szörnyen kínos volt. Biztosan hallotta, ahogy éneklek… Lassú mozdulattal kinyitottam az ajtót. Bruno Mars piros ingben, fekete kalapban az ajtóm előtt volt! Semmit sem változott. De ami a legdurvább, hogy fél lábával térdelt, és a kezében egy rózsaszín dobozka volt. Nem tudtam megszólalni. Valami belenyilallt a szívembe, a karomba, a lábamba, és az összes testrészem lezsibbadt! Bruno látta, hogy nem vagyok valami nyugodt állapotban, így megszólalt.
- Emma Bess? Te vagy az, ugye? Úristen, de megváltoztál!
- Igen…- mosolyogtam. Bruno a másik kezével kinyitotta a dobozkát. Egy ezüst gyűrű volt benne, halvány rózsaszín kővel a közepén. Egyszerűen gyönyörű volt!
-  Emma Bess. Ez egy gyönyörű nap. Nem csak azért, mert süt a nap és nyár van. Talán a nézéstől a szemedben, vagy a tánc miatt van, hogy ennyire szeretlek. Kit érdekel? Nem bírok élni nélküled! Gyere, kislány!- mondta Bruno és felkapott. Rám húzta a gyűrűt és csak futott. Egy kis rétre értünk, és lerakott a zöld fűre.
- Még nem mondtam, hogy igen- nevettem.
- Ne mondd, hogy nem!- a humora megmaradt. A mosolya is. 10 év alatt semmit sem változott.
- Keressünk valami buta elfoglaltságot?- kérdezte.
- Ne. Beszélgessünk!- mondtam és hasra feküdtem. Ő is hasra feküdt, az arca az arcomban volt. Csend lett. Beleharaptam az ajkamba és megcsókolt. Ez a csók most másmilyen volt, mint a többi. 10 év után nem éreztem ilyet, mint akkor. Ez most olyan csók volt, ami megismételhetetlen.
- De én ezt nem értem. Ha ennyire szeretsz, miért engedtél el?- kérdeztem. Bruno megvakarta a nyakát.
- Azt hittem, majd lesz egy másik csajom és elfeledlek- mondta. Ez tényleg rosszul esett és ki is mondtam, amit éreztem.
- Mi!? Kösz szépen!- felültem, mint egy durcás 5 éves kislány. Bruno pasi módjára felült és átkarolt. Még egy puszit is nyomott az arcomra és folytatta.
- Tudod, ez egyáltalán nem így ment. Azóta több lánnyal is jártam már, de tudod miért dobtam mindet? Érted. Minden lány arca helyére a tiedet képzeltem, és nem bírtam lelkileg. Kikészítettél ez alatt a 10 év alatt- mondta. Sértődésem véget ért, rámosolyogtam.
- Komolyan?- kérdeztem. Nagyon jól esett ez a kis sztorija, de reméltem is hogy igaz…
- Hazudtam én neked valaha is?- kérdezte romantikus tekintettel. Ha belegondolok, egyszer hazudott. Azt mondta, még van egy csomó vécépapír, és mikor leültem a vécére, láttam, hogy elfogyott. Nem rontottam el a pillanatot, így azt válaszoltam: - Nem, sosem.
Ránéztem a gyűrűre. Gyönyörű volt. De nem vettem észre eddig azokat a kis foltokat, amiket Bruno mutatott.
- Nézd! Ez itt egy aprócska mikrofon, a közös duettünk jelképéül. Ez egy kis pálmafa, Hawaii jelképéül. Itt pedig egy szívecske van, szerelmünk jelképéül- mondta, és ujjával a gyűrűmön mutogatott.
- Bruno. Mondanom kell valamit. Te azt hiszed, szimpla szerencse, hogy még nincs pasim. De tévedsz. Ezt a sors akarta így. Én is próbáltalak elfelejteni, de pocsékul ment. Minden apróságról te jutottál eszembe. Nem volt azóta pasim, nem is akartam. Tudtam, hogy egyszer viszont látlak- mondtam. Megcsókolt.
Pár hónappal később gyönyörű esküvőnk volt. Mindenki ott volt, aki nekem sokat jelentett. És Bruno ismerősei is sorra gyűltek. Rózsaszín-kék dizájn volt.
Pár évvel később született egy fiam, majd egy lányom. A fiút az ovis szerelmemről, Balázsról neveztem el (ezt nem mondtam meg Bruno-nak). A kislány neve Claire lett, aminek barátnőm végtelenül örült. Bruno vett nekünk egy nagy családi házat Hawaii-on, és újra duett partnerek lettünk. Az menedzserünk Phil lett, aki nagyszerű ember volt. A gyerekek csak nőttek és nőttek. Mi is megöregedtünk. Egy ideig még bírtuk, de 60 éves korunk után már nem léptünk fel. Néha felismertek még az utcán. Az végtelenül jól esett. Anya akkor már nem élt, de sosem felejtem el, amiket értem tett. Claire minden nyáron eljött Honoluluba a férjével és a kislányával, akit Emmának hívtak.
Most 72 éves vagyok. Balázs és kicsi Claire már 48 éves felnőttek. Balázska énekes lett. Gyönyörű hangja van, akárcsak az apjának. A kis Claire divattervező. Nem tudom, honnan örökölte a tehetségét, de tényleg nagyon jól csinálja. Phil tavaly lemondott és hazaköltözött Los Angelesbe. Ő volt a világ legjobb menedzsere! Most az ágyban fekszem, Bruno mellettem. A gyerekek már nem laknak itt. Emlékszem arra a sok nevetésre és sírásra, ami akkoriban még megtöltötte a házat. Mára ketten maradtunk. Minden éjszaka megpusziltam Bruno-t és elmondtam neki, hogy örökre szeretni fogom. Hiszen ki tudja… Lehet hogy egy nap örökre lehunyjuk szemünket. Annál nem lenne nagyobb kínzás, mint hogy nem tudtuk elégszer elmondani, mennyire szeretjük egymást. Ez volt az én történetem. Te, aki olvasod a naplómat, jól jegyezd meg! Sosem lehet elégszer elmondani azt a szót: szeretlek!


                            Balázs és kicsi Claire még fiatalabb korukban.:)

Oldal: 41. Vége.:')
Bruno és Hawaii:$ - © 2008 - 2024 - brunomarsforever.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat