32. Ajjaj…

- Halló?- vette fel Abby.
- Szia, ráérsz ma?
- Ú, Emma, mért nem szóltál hamarabb? Ma moziba megyek az egyik osztálytársammal. Jöhetnél velünk, de mi vettük meg az utolsó jegyeket. Nagyon sajnálom!
- Ó, de kár… semmi baj.
- Majd máskor, jó?
- Oké. Szia Abby!
- Szió!
Letettem. Megálltam, és gondolkoztam mit kéne csinálni. Nem volt kedvem Lindázni, Alexezni meg főképp… Kate-nek dolga volt. Nem volt mit csinálnom, hazamentem. Furcsállták, hogy már is visszajöttem. Bruno épp a menedzserével beszélt. Mikor meglátott, odajött és ma a 4. csókot sütötte el.
- Akkor ti most…- kezdte Fraddie.
- Aha, járunk. - mosolygott Bruno.
- Na, gratulálok!- mondta. Bruno megfogta a kezem, és futottunk fel a szobájába. Mikor felértünk, felemelt és bedobott az ágyába. Odafeküdt mellém, és csikizni kezdett. Mikor leálltunk a nevetéssel, hanyatt feküdtünk az ágyon. Lassan, érzékenyen megfogta a kezem. Egymásra néztünk. Annyira imádok vele lenni. És olyan különös kapcsolat van köztünk.
- Tudod mi bánt a legjobban?- kérdeztem elkeseredve.
- Mondd.
- Hogy sose lehetünk együtt az utcán. Nem vállalhatsz fel…- nem szólt semmit, csak felállt. Felvett egy lila ronda kötött pulcsit, és egy csöves, fekete sapkát. Én csak néztem, mit művel. A gatyáját mackónadrágra cserélte, és megfogta a kezem, felhúzott az ágyról.
- Húzd a cipőd!- mondta, és ő is elkezdte felvenni a sportcipőjét. Nem ellenkeztem, fölvettem a kedvenc cipőmet. Felvett még egy ronda napszemüveget. Húzott az ajtó felé. Megállt az ajtó előtt, és sóhajtott egyet. Kinyitotta, megfogta a kezem és kifelé indultunk. Most fogtam fel, mit csinál. Álcázva akar velem lenni. De szerintem azzal tűntünk fel a legjobban, hogy nem akartunk feltűnni. Átjártuk az egész várost. Nagyon jó volt kettesben lenni. És annyira szép dolgokat mondott, majd elájultam.
- Mit szerettél meg bennem?- kérdeztem.
- Nem is tudom. Amikor veled vagyok, önmagam lehetek. Olyan vagy, mint egy angyal. Csak a jót hozod ki belőlem. Egyszerűen megragadott a jóságod, és az a béke, ami árad belőled. – mondta, és közben megálltunk a tengerparton. Mindkét kezével fogta a két kezemet. Csak nézett. Beleharaptam az ajkamba, és nem is kellett több, dőlni kezdett. Egy újabb isteni csók következett. Hazaindultunk. Jól sikerült, egy paparazzi sem követett minket. Ekkor jutott eszembe, hogy Kate-nek még el sem mondtam, hogy járok Bruno-val. Kopogtam, Bruno már felment. Sikoltva nyitotta az ajtót. Megfogta a kezeim, és ugrálni kezdett.
- Annyira örülök nekteeeeeeeeeek!!!
- Hát te meg honnan tudod?
- Fraddie mesélte!
- Óh, akkor jó. - mondtam. Rámosolyogtam.
- De részleteket kérek!- mondta, és behúzott a küszöbről a pink kanapéjára.
- Hát… én csak kérdezni akartam tőle, hogy elmehetek-e valakivel sétálni… és mikor kifelé tartottam, feltett egy kérdést. Szeretsz? Én meg nem tudtam irányítani magam, odamentem és megcsókoltam. Még sose volt nyelves csókom… féltem, hogy elszúrom, de isteni volt. Aztán megkérdezte, hogy járunk-e… Még szép hogy igent mondtam! Végülis ennyi. Ja, és mellesleg félmeztelen volt…
- Na neeee!!!!!- nevette Kate. Nagyon örült a szerelmünknek. És mivel imádott engem is és Bruno-t is, mindkettőnknek gratulált. Elmentem aludni. Már éppen elaludtam volna, amikor Bruno gyengéden bebújt a takaróm alá. Hozzám bújt, és addig simogatta a hátam, míg el nem aludtunk.
*Reggel
Ordításra keltünk. Fraddie, a menedzser cseppet se tapintatosan arra, hogy még alszunk, kiabálva rontott be a szobámba.
- Mégis mit képzeltek!!!? Kiáltotta. Bruno-val nem értettük, miért baj, hogy együtt aludtunk. De nem is ez volt az, amitől úgy kiakadt. Hozzánk vágta az aznapi újságot. Bruno feltartotta, és megnéztük. A címlapon a képünk volt, amint épp a tengerparton csókolózunk. A címe az volt: Bruno Mars ezúttal alacsonyra tette a mércét. Kiakadtam. Mi az hogy alacsonyra!? Nem vagyok elég jó hozzá!? Bruno felugrott.
- Ó, ne!- még mindig nem értettem mi olyan nagy cucc.
- Mi az?- kérdeztem értetlenül.
- Tudod, mennyit ront ez a hírnevén? És a rajongók… Utálni fognak, Emma! Az a rengeteg kiscsaj, aki Bruno után epedezik, ki fog hurrogni a koncerteken! Te ezt nem értheted! Ehhez még nem vagy sztár!- épp válaszra tátottam a szám, de amikor azt mondta: még nem vagy sztár- becsuktam a szám, és elszomorodtam. Egy könnycsepp csordult végig az arcomon, forró dühöt hagyva maga után. Nem szóltam semmit, csak leültem a gép elé, és írni kezdtem. Egy olyan dalt fogok írni, hogy soha többé nem mond majd ilyen senki!

 

Oldal: 32. Ajjaj...
Bruno és Hawaii:$ - © 2008 - 2024 - brunomarsforever.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat