37. Mik ki nem derülnek.!:OO

*Reggel
Felkeltem, bekapcsoltam a TV-t, gondoltam, még lustálkodok egy kicsit az ágyban. Ekkor kit pillantottam meg? Bruno-t… a bemondónő azt mondta:
- Bruno Mars az utcán lófrált december 6-án. Az énekes azt mondta, egy lánynak vesz valamit! Na de milyen lánynak?- ezzel befejeződött. Gondolkodtam. Én nem kaptam semmit… Akkor az a lány lehet, hogy nem is… én vagyok? Kiugrottam az ágyból, és kimentem a folyosóra. Lassan, csendesen lenyomtam Bruno ajtajának kilincsét. Már fent volt, éppen gépezett.
- Szia, édesem!- mondta.

- Szia, Bruno. Figyelj, most voltál a TV-ben… és valamit nyilatkoztál, amit nem értek.
- Mit?
- Azt mondtad, egy lánynak vettél valamit. De én nem is kaptam semmit… Kinek vetted?- kicsit szégyelltem, magam, hogy ilyen hárpiaként viselkedek, de meg kellett tudnom.
- Jajj, de aranyos vagy, Emma!- mondta, és nem magyarázkodott, csak odament a szekrényéhez, és kivett egy kicsi, piros csomagolású dobozt.
- Hát nem is tudod, hogy ma van Kate szülinapja?- kérdezte nevetve. El se tudom mondani, mekkora kő esett le a szívemről. Felsóhajtottam. Viszont még nem vettem neki semmit. Azonnal cselekednem kellett. Megkérdeztem Bruno-t, hogy mit vett neki, nehogy ugyanazt vegyem, majd felöltöztem. És szaladtam kifelé. Addigra már lehetett 10 óra…
Mikor a nagy körúton sétafikáltam, megpillantottam Abby-t.
- Abby! Abby!- kiabáltam, de nem fordult hátra. Odafutottam.
- Emma!- szólt döbbenten.
- Abby, nem hallod, hogy itt ordibálok?- nevettem.
- Nem azért… de én Sarah vagyok…- csak most vettem észre a két lány közötti hasonlóságot.
- Jézusom, ne haragudj… Összekeverhettelek Abby-vel- mondtam.
- Azt elhiszem… hiszen ikrek vagyunk- mondta, és leesett az állam. - Bocsi, hogy nem szóltam!- nevette.
- Semmi baj, észrevehettem volna…- mosolyogtam. – Igazából az a furcsa, hogy ő sem mesélt rólad…
- Hát… nem vagyunk nagyon jóba. Nem szoktunk találkozni.
- Miért?
- Tudod, az ikreknek nem könnyű az életük. Valaki imádja, hogy mindig van kivel lennie, de mi mások voltunk. Mindketten egy külön egyéniségek voltunk, és nem tudtuk elviselni a másikat. Ráadásul anya 10 éves korunkig mindig ugyanolyan ruhát adott ránk. 11 éves korunkban kezdtünk kamaszodni, és utáltuk, hogy kettő van belőlünk. Tudod, mindig Abby-hez hasonlítgattak, ami szörnyen bosszantó tudott lenni. Abby a szebb, Abby-nek jobb a haja, jobb a stílusa… Ekkor döntöttem úgy, hogy nem akarom többet látni. De mivel csak 11 éves voltam, nem költözhettem el. Anya azt mondta, legkisebb 15 évesnek kell lennem, hogy elmehessek, és nem fizeti a lakást, ahova költözök. Elkezdtem gyűjtögetni. Döbbenet, hogy mennyi pénzt összespóroltam. Abby, látván hogy el akarok költözni, irigy lett rám. Ő is elkezdett gyűjteni. Persze ebben is le akart előzni… Szebb, jobb lakást akart, mint amilyen az enyém volt. Szóval, 15 évesen külön váltak utjaink. Azóta nem láttam, de soha nem is vágytam rá… Megvan mindenem, és nem is akarok találkozni vele- mondta Sarah. Mikor láttam, hogy befejezte a történetét, rámosolyogtam.
- Most meg min mosolyogsz?- kérdezte.
- Ha nem mondod el, hogy ikrek vagytok, nem jöttem volna rá. Annyira mások vagytok, és én mindkettőtöket külön-külön nagyon szeretem. De egy valamiben tényleg nagyon hasonlítotok. Annyira barátságosak vagytok… - rám mosolygott.
- Köszönöm. Ez a legjobb dolog, amit valaha mondtak nekem- nevette.
- De azért, az anyukáddal találkozol, nem?
- Igen, vele szoktam. Bár egy ideig nagyon haragudtam rá, hogy nem engedett elmenni… De azért az anyukám… Tudod, nekik mindent, mindig meg kell bocsájtani! Ezt ne felejtsd!- bólintottam. Eszembe jutott anya. Nem hívtam már hónapok óta, mert úgy éreztem, nem érdeklem. De meg kell bocsájtanom neki. Majd ma felhívom- gondoltam.
- Sarah. Elkísérnél a boltba? Ma van Kate szülinapja, de még nem vettem neki semmit.
- Persze!- mondta, és elindulunk a nagy center felé. Az írószer boltba mentünk. Mindenképpen olyan dolgot akartam venni neki, amire szüksége lehet egy ruha tervezésekor. Erre Sarah nyújtott nagy segítséget. Hosszas válogatás után, de kiválasztottunk egy gyönyörű, bézs színű vászont.
- És erre festeni lehet, vagy mi?- kérdeztem Sarah-tól.
- Igen, gyönyörűen fog rá az akril festék, no meg a filctoll is- magyarázta.
Megköszöntem, hogy velem tartott, és elbúcsúztunk. Futottam haza, hogy még be is tudjam csomagolni. Kérhettem volna díszcsomagolást. De ekkor megpillantottam az utca sarkán egy virágboltot. Lihegve berontottam.
- Jó napot! Elnézést, de be tudná ezt valahogy csomagolni?- kérdeztem.
- Hát hogyne aranyom!- mosolygott a hölgy. Megfogta a vászont, és egy két mozdulattal az általam kért színű csomagolópapírral becsomagolta. Hónom alá dugtam, és futottam haza a gyönyörű, gyöngyház kék ajándékkal. Bementem, ledobtam a cipőm, és felmentem a szobámba. Huh, sikeres akció- gondoltam. Ekkor valaki kopogott. Bruno volt.
- Hé, bébi! Ma még egy csókot sem kaptam!- mondta cuki hangon, és kapott tőlem egy csókot. – Na, gyere! Most köszöntjük fel Kate-et. Sikerült venni neki valamit?- kérdezte.
- Igen- mondtam, és elővettem az ajándékot. Lementünk, Kate szobájába. Mindenki ott állt már a csukott ajtó előtt. Mikor mi is megérkeztünk, John bekopogott Kate-hez. Ő kinyitotta, és mindenki azt kiabálta: - Boldog szülinapot Kate!
A lány a szájához emelte kezeit, és nem tudott megszólalni.
- Nahát! Nagyon szépen köszönöm srácok!- mondta vigyorogva. Én kezdtem az ajándékozást. Odaadtam, és két puszit nyomtam az arcára.
Mikor már mindenki odaadta az ajándékát, elkezdte bontogatni. Nagyon remek ajándékok voltak. Fülbevalók, gyűrűk, nyakláncok, ecsetek, festékek. Mikor az én ajándékomat bontotta ki, láttam, hogy felcsillant a szeme. Rám mosolygott. Vége lett a bulinak, és megettük a tortát. Utána mindenki elvonult a szobájába. Én felhívtam anyát. Annyira aggódott, hogy több hónapig nem hívtam. Megbántam. Elmentem fürdeni, majd mély álomba zuhantam.

 
                                               Bruno a TV-ben.:)

Oldal: 37. Mik ki nem derülnek.!:OO
Bruno és Hawaii:$ - © 2008 - 2024 - brunomarsforever.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat