11. Koncert.!

Reggel nagyon korán keltem. Nem tudtam aludni. Még sose vesztem ennyire össze anyával. Már reggel fél 7-kor kimentem az erkélyre és vártam, hogy felkeljen. Néztem a tengerpartot. Olyan boldog embereket láttam. Mi is ennyire boldogok voltunk, mikor elsőnek mentünk le. Annyira jól éreztük magunkat, mit még sosem. Nem hiszem el, hogy egy srác ilyen egyszerűen tönkreteszi a legjobb nyaram! Nem! Elhatároztam, hogy mindent helyre teszek, David-et pedig elfelejtem! Hirtelen egy meleg érintést éreztem a vállamon. Amúgy sem volt hideg, de valahogy olyan hidegrázós idő volt. Hátrafordultam, anya volt az. Felálltam, s nem szóltam semmit, csak olyan szorosan megöleltem, ahogy csak tudtam.
- Felejtsd el azt a fiút! Csak menj el Claire-el és vegyetek valamit a koncertre! – mondta. És ennyire még sosem örültem, hogy hozzám szólt. Bólintottam, rá mosolyogtam, és elmondtam Claire-nek. Nagyon örült, hisz imád vásárolni. És azt vettem észre, én is egyre jobban élvezem. Ez nem azt jelenti, hogy „cica baba” lettem, de már nem undorodok a boltoktól. És tudom, hogy Claire imád vásárolni, így mindig vele tartok. Ő ragaszkodott hozzá, hogy Jack is jöjjön. Nem bántam. Az egyetlen ember, akit nem akartam látni, az David volt. És persze Dia… Jack-el nagyon jól kijöttünk. Érdekes volt, hogy minden rosszal egyetértett, amit David-ről mondtam. Azt mondta, minden lánnyal így bánik és sajnált is engem. Ez jól esett. Jack segített kiválasztani a ruhákat, hiszen kell egy pasi szemszög is. Esteledett, így hazamentünk. Elbúcsúztunk Jack-től, átöltöztünk és elindultunk a koncertre. Legszívesebben őt is elhívtam volna, de nem volt több jegyünk…
Szóval elindultunk a koncertre. Életemben nem izgultam még ennyire. Út közben még egyszer átismételtem a szöveget, aztán odaértünk. Egy magas, izmos férfi állt a bejáratnál, és a jegyekért nyújtotta a kezét. Odaadtam, és bemehettünk. Annyira nem voltak sokan, mint amennyire számítottam. Voltak körülbelül 50-en. Azért körülnéztem. Érdekes hawaii-i emberek vettek körül. Legtöbbjük kávébarna bőrű volt. Ezt nem hiszem el! Mikor jobb oldalra néztem, hát kiket pillantottam meg? Persze hogy David-et és Diát…! De ez nem ronthatta el a kedvem. Egy hang iszonyú hangosan beordította a mikrofonba:
- És a színpadooooooooooooooooooooon: Bruno Maaaaaaaaars!!! (angolul)
És ott volt! Ott állt pár méterrel tőlem! Nem hittem a szememnek! Még életemben nem láttam ilyen gyönyörűnek! Elénekelte Count On Me-t, őrületes tapsvihar tört ki, majd így szólt (magyarra fordítva):
- Most pedig a Just The Way You Are című számot szeretném elénekelni egy önként jelentkezővel. Na, ki akar velem énekelni?
Ez az! Ez az a pillanat, ami híressé tehet, ez az, amire egész eddigi életemben vártam!
Rögtön feltartottam a kezem, és ordítoztam: ÉN!
Volt még egy-két csaj, de rám mutatott. Bruno engem választott! Még életemben nem vert annyira a szívem, mint akkor. Egy kettő három négy öt és a hatodik lépést már a színpadon tettem meg. Bruno kezet fogott velem. Be kellett mutatkoznom. Hála Istennek csak a nevemet kellett bemondanom. Nem tudtam volna egy angol bemutatkozást rögtönözni ilyen helyzetben… Elkezdődött a zongora-előjáték. Bruno elkezdte énekelni a számot. A közönséget néztem. Egyenesen belenéztem David szemébe. Nem láttam benne sokat. Nem is érdekeltem. Neki akartam énekelni a dalt. Meg akartam mutatni, igenis érek valamit! De a végén mégse neki énekeltem. Bruno mélyen a szemembe nézett. Sosem voltam belé úgy szerelmes, de most beleszerettem…

 

 

Oldal: 11. Koncert.!
Bruno és Hawaii:$ - © 2008 - 2024 - brunomarsforever.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat