10. Katasztrófa..

Hazafelé mentünk. Jack fogta Claire kezét. David mellettem jött, de nem akartam megfogni a kezét, bár nyújtotta. Nem néztem Claire-re. Egy kicsit haragudtam rá. Na jó. Nagyon is. És féltékeny is voltam..: | Amikor a hotelhez értünk, Claire puszival búcsúzott Jack-től, én csak lesütött szemmel ennyit nyögtem ki: - Szia David..
Felértünk a szobánkba, és Claire rögtön kérdezősködni kezdett. Kérdésekkel bombázott:
- Mi volt? Ti is csókolóztatok? Mért nem fogta a kezed? Nem tetszik?
- Claire, most hagyj kérlek.. – mondtam neki. Egyáltalán nem volt kedvem erről az egészről beszélni. – Elmegyek sétálni..
Claire tágra nyílt szemekkel bámult. Nem értett, most hova megyek. Elmondom hova mentem. Beszélnem kellett David-el. Nagyon bunkónak éreztem magam. Nem mondtam neki semmit, csak elutasítottam. Csak hogy nem tudtam a házszámát. Gondoltam, lemegyek és megkérdezem a recepcióst. De egy valamit elfelejtettem. Itt mindenki angolul beszél. Épp mentem lefele a lépcsőn, amikor beleütköztem egy felfele jövő alakba. David volt az.
- Szia David…- mondtam, és égett az arcom.

- Szia, Emma, figyelj, én…- félbeszakítottam.

- Ne mondj semmit. Tudod, nagyon bunkó voltam. Talán megpróbálhatnánk még egyszer. Benne vagy?- kérdeztem. De utána rögtön megbántam. A fiú mögül, egy szőke, gyönyörű csaj jött elő. Legszívesebben lepofoztam volna. Nem a lányt, a fiút. David megszólalt:
- Emma, ő a barátnőm, Dia. Dia, ő itt Emma, akiről már meséltem is..
- Szia. David sokat mesélt rólad..- és ekkor David-re nézett, és elkezdett kuncogni. Éreztem, hogy egy könnycsepp folyik végig az arcomon. Elszaladtam. Fel, egyenesen a szobámba. Az arcom beledugtam a párnámba. Claire kérdezgetett, de nem is figyeltem rá. Belegondoltam. Először komolyan azt hittem, hogy tetszek neki, de csak egy délutáni csókot akart?

Áhh, nem is érdekel. Ekkor éreztem, hogy át akar ölelni a barátnőm. Felálltam, és a karjai közé vetettem magam. Jól esett. Amikor már megnyugodtam, mindent elmeséltem neki mindent. Teljes mértékben egyet értett velem.
El is felejtettem, hogy anya ezt mindet látta. Kopogott az ajtónkon. Tudtam, hogy ő az. Kinyitottam, és így szólt:
- Emma, drágám, te sírtál?- nem akartam neki hazudni. Mindent neki köszönhetek. Miatta vagyok ebben a gyönyörű városban, egy gyönyörű hotelben, a legjobb barátnőmmel. Kitártam neki a szívem. Mindent elmondtam. Azt hittem megértően megpuszilja az arcom, de olyanokat vágott a fejemhez, amire nem számítottam.
- Mégis mit képzel ez a fiú magáról? És te is… Mit képzelsz, csak így csókolózol össze-vissza? 13 vagy kislányom, gondoljál már bele! Csak azért engedtelek el a belvárosba, mert gondoltam, adok neked szabadságot, meg megismered Honolulu-t. Erre nem számítottam. És szégyelld magad, hogy egy ilyen kis fiú így át tud vágni! Hogy lesz így belőled nő?- ezzel kiviharzott. Én csak néztem. Még a szám is tátva maradt. Ilyet még sosem mondott.
Ez a nap annyira jól indult… de a végére… katasztrófává formálódott. Nem tudtam: Most akkor hogy tovább?
Az egyetlen, ami vígasztalt, hogy holnap koncert:)

Oldal: 10. Katasztrófa...
Bruno és Hawaii:$ - © 2008 - 2024 - brunomarsforever.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat