25. Hirtelen jött infó…

A stúdióról már beszámoltam, ugyanúgy folytak a dolgok, mint az előző dal felvételénél. Nagyon gyönyörű dal lett ez is. Na de, már teljesen elfelejtettem beszámolni egy dologról. Mivel megígértem anyának, hogy mindennap felhívom, ez így is történt nap, mint nap. Csak erről nem számoltam még be részletesebben. Minden reggel, mielőtt elmentem volna mosakodni, felhívtam anyát. Nem voltak hosszú beszélgetések. Csak elmondtam, hogy jól vagyok, és már is megnyugodott. Nem mondtam el neki az Alexes meg Brunos ügyeket… Szerintem nem rá tartozik, meg különben is utálom mikor az anyám szerelmi tanácsokat ad… Szóval mosakodás előtt felhívtam anyát. A tegnapi nap nagyon sok minden történt, de vele csak ennyit beszéltem:
- Halló, Emma?
- Szia anya! Hogy vagytok?
- Jaj, édesem, nagyon jól vagyunk. Apáddal ma este moziba megyünk.
- Tényleg? Na, az nagyon jó program. Én épp mosakodni indulok.
- Helyes! Akkor szép napot, kicsim!
- Köszi, nektek is. Szia anya.
- Szia Emmám. – mondta. Valójában meg sem kérdezte, hogy mi történt tegnap, vagy ilyesmi… Kopogtak.
- Igen?- kérdeztem, és Kate mosolyogva állt az ajtóm előtt.
- Szia, Emma. - mondta izgatottan.
- Szia. Mi a nagy izgatottság oka?- kérdeztem mosolyogva. Az elmúlt időben nagyon megkedveltem őt. Annyira zavarba ejtően kedves. Nem válaszolt, csak előhúzott egy nagyon csinos és lányos, fekete ruhácskát egy világosbarna övvel a derekán. Annyira rendes, hogy mindig ilyen gyönyörű dolgokkal lep meg!
- De gyönyörű, Kate! Annyira köszönöm!
- Igazán nincs mit. Tegnap unalmamban rajzolgattam, és reggelre megvarrtam neked, mivel szerintem olyan lesz, mintha rád öntötték volna. Felpróbálod?
- Ez természetes. - vigyorodtam és elvettem a ruhát. Bementem a szobámba, és felvettem. Iszonyatosan kényelmes és selymes volt. És nem azért mondom, de nagyon jól állt nekem.:D
Kimentem, Kate-nek is nagyon tetszett.
- Azta, már alig várom, hogy felvehessem valamilyen alkalomra!- mondtam izgatottan.
- Akkor nem sokat kell már várnod!- mondta huncutosan mosolyogva Kate.
- Miről beszélsz?
- Nem mondta Fraddie?
- Azt sem tudom ki az a Fraddie.
- A menedzser!
- Ja, már kérdezni akartam, hogy mi a neve. – nevettem. - Na de mit mondott?
- Ma este felléptek Brunóval a honolului művelődési házban!- mondta, és láttam rajta, hogy nagyon meglepődött azon, hogy nem tudtam róla. Azért Bruno mondhatta volna… Mentem is leszidni. Megköszöntem a ruhát, felakasztottam egy vállfára, majd kopogtam példaképem ajtaján. De ha már itt járunk, már kevésbé tisztelem, így hogy 27 évesen lesmárolt… Elveszett a tiszteletem 50%-a. Na de mindegy. Kinyitotta, széles mosollyal. Én nem mosolyogtam rá, sőt mérgesen néztem.
- Miért nem mondtad, hogy ma fellépünk? Úgy gondolom, nem a ruhatervezőnktől kellene megtudnom ilyen fontos dolgokat.
- Jaj, nem szóltam? Ne haragudj, úgy emlékeztem, megtettem. Mivel engesztelhetnélek ki?- kérdezte és megfogta a derekam. 47%-nál tartunk…
- Azzal, hogy eljössz velem a fodrászhoz.
- De hát nekünk van a házban fodrászunk!
- Tudom, de direkt nem vele szeretném megcsináltatni a frizurámat.
- Miért? Hát ennyire gáz a hajam?- kérdezte nevetve. Na, ez tényleg poénos volt:)
- Nem. Csak szeretném megnézni, végig mersz-e menni velem az utcán.
- Ezt nem várhatod el! Tudod, hogy el fognak lepni a rajongók…!
- Semmi baj, pontosan erre számítottam. – mondtam és szó nélkül lementem Bruno fodrászához. Bruno még mondani akart valamit, de én becsaptam az ajtót.

                                                  Az új ruhám:))

 

Oldal: 25. Hirtelen jött infó...
Bruno és Hawaii:$ - © 2008 - 2024 - brunomarsforever.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat