22.Vége..........

Annyira igaznak tűnt ez a sztori, mikor álmodtam. De ez csupán egy álom volt. Egy gyönyörű álom. Egy darabig még ágyban voltam, és gondolkoztam, utána odaszaladtam a géphez. Akkor az nem volt álom, hogy a stúdióban nagyot alkottunk. A Youtube-on 4000 megtekintés volt, és csodálatos kommentek a dalra, és némelyik rám is. Úgy látszott, tetszek a rajongóknak. Valaki kopogott.
- Kate?
- Szia Emma. Láttad mennyire tetszik a dalod az  embereknek? Ezért kapsz is ám valamit.- mondta. Pont mint az álmomban. Talán megálmodtam a reggelt? Nem vagyok én jósnő!
- Oh, köszönöm. Igazán nem kellett volna!- mondtam nevetve.
- Dehát még nem is tudod, mit kapsz.
- Ja perszeee......nem is tudom...- próbáltam hazudni, pedig jól tudtam, hogy egy nagy szpobát fogok kapni, ami tele van ruhákkal.
- Na gyere!- mondta és levezetett a lépcsőn. Elővette a szobájában a pénztárcáját és adott 100.000 Ft-ot.
- Öhmm, ez micsoda?- kérdeztem bizonytalanul.
- Hát a jutalmad. Nem tetszik?
- Ja, de... Nagyszerű...- mondtam csalódottan. Szomorú és egy kicsit mérges voltam. Viszont megnyugodtam, hogy nincs bennem semmi jósnői képesség..:'D
- Költsd el Alexszel!- mondta Kate. Nem tudta, hogy Alex most másik városban van. De ha itthon lett volna, talán még akkor se vele mentem volna, hanem Abby-vel, az amerikai új barátnőmmel. Annyira rendes lány, és teljesen egy hullámhosszon vagyunk. De nem meséltem el Kate-nek, csak bólintottam és felmentem öltözködni. Miután felvettem egy-két göncöt, hívtam Abby-t telefonon. Egy kedves, szép hang szólt a telefonba:
- Emma! Már vártam a hívásodat! Mondd.
- Szia Abby. Kaptam fizetést. Lenne kedved eljönni velem venni egy-két dolgot?
- Persze édesem!- mondta, és ezen elmosolyodtam.- Meg majd meséld el egyáltalán hogy kerültél te a kedvenc énekesem házába!
- Kedvenc énekesed? Tényleg? De jó! Oké, persze hogy elmesélem. Na akkor talizzunk egy fél óra múlva az Aston Beach bejáratánál. Oké?
- Rendben van. Szia Emma!
- Szióóka.- mondtam és letettem a telefont. Most először megkértem Kate-et, hogy vasalja ki a hajam. Nem azért, de egészen jól állt a vasalt haj. Köszönni akartam Bruno-nak mielőtt elmegyek, de még mélyen aludt. Lementem és elindultam az Aston Waikiki Hotel melletti Aston Beach-re, ahova még Claire-el vagy 3-szor lementünk. De jó volt... Abby már ott állt. Gyönyörű lány volt, és hihetetlenül jószívű. Megöleltük egymást, és mindent elmeséltem az elmúlt két hétről. Az indulástól kezdve addig, hogy mit álmodtam aznap. Nagyon jól elvoltunk.
- És hallottad már Bruno új számát, a Count on Me-t?- kérdeztem.
- Na ezt most te sem gondoltad komolyan! Még szép hogy hallottam! Imádom, egyszerűen elképesztően jó! Tegnap, amikor feltöltötte, vagy 20-szor meghallgattam, és már akkor a kedvenc számom volt.
- Ennek örülök, mert...- megvakartam a nyakam- Én írtam és szereztem.- erre Abby megállt, és rám bámult kitágult szemekkel és tátott szájjal:
- Hülyéskedsz!
- Nem, ez igaz.
- Úristen Emma! Te zseniális vagy!- kiáltotta úgy, hogy az egész utca ránk figyelt.
- Köszönöm...- mosolyogtam. - Több dalt is terevezek írni neki.
- De jó!- mondta. - Emma, ne haragudj de ma lesz a vizsgám, és még át szeretném nézni.
- Miből lesz vizsgád?
- Magyar nyelvből.
- Hülyéskedsz? Mindent tudsz. Szebben beszélsz mint egy magyar ember! Biztos, hogy sikerülni fog!- mondtam és megöleltem. Elköszöntünk egymástól, majd hazaindultam. Ekkor valaki szemeim elé tette a kezét.
- Ki az?- kérdeztem unottan. Ki az az idióta aki még ennyire dedós...Levette a kezét és hátra néztem. ALex volt.
- Alex... Te mit csinálsz itt?- kérdeztem. Már lehet hogy nem is szeretem. Vagy csak meguntam, nem tudom.
- Láttam, hogy te vagy az, gondo,tam ideköszönök.
- Ideköszönsz?- kérdeztem mérgesen.- Mit képzelsz? Azt mondtad Pearl Citybe utaztál!
- Oda is utaztam, de már tegnap is itthon voltam.
- Ja, így már sokkal jobb!- kiáltottam és elfutottam. Még csak utánam se jött, vagy kiabált. Hagyott menni. Ez azt jelentette számomra, hogy vége.
*Otthon
Megmutattam Kate-nek, hogy miket vásároltam. Próbáltam mosolyogni, de úgy tűnik nem sikerült. Kate észrevette, hogy valami nincs rendben. Elmeséltem neki. Azt hittem nem érti majd meg, de teljes mértékkel mellettem állt. Azért Kate is nagyon jó ember. Ezek a hawaiiak olyan rendesek.. Bezzeg a magyarok olyan szemetek és értetlenek. Alex is ilyen volt, látszott is rajta.
- Akkor most dobtad?- kérdezte Kate.
- Még nem, de szerintem ő is nagyon jól tudja, hogy vége van.
- Biztos hogy nem tudja. Szerintem fel kellene hívnod.- mondta és felhívtam Alexszet. Nem vette fel.
http://www.youtube.com/watch?v=ZMsvwwp6S7Q

 

Oldal: 22. Vége........
Bruno és Hawaii:$ - © 2008 - 2024 - brunomarsforever.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat